Csík- és futásmentes bejegyzés! Pont az, amire a csíkfutás blog olvasói vágynak, ugye? Sajnálom, de az időrendbe illeszkedve ezt a kanyart ezen a ponton muszáj letudnom, beszéljünk még egyszer és utoljára a turistaútnyilvántartásokról! Még egyszer, mert ugye már egy évvel ezelőtt, a blog alapításakor is megénekeltem, hogy a küldetés teljesíthetősége szempontjából nem feltétlen ideális, hogy csak egy sufni-nyilvántartással rendelkezem, de már akkor is megpengettem a reményét annak, hogy az MTSZ-nél (Magyar Természetjáró Szövetség) elvileg éppen serényen dolgoznak a probléma(?) feloldásán.

Ahogy aztán már a február 1-jére ütemezett mátrai kirándulásra hangolódtam, az esti doomscroll során egyszer csak megjelent előttem AZ üzenet: „Elkészült a turistautak nyilvántartása”. Nosza, rohantam is a kezem ügyébe eső céges géphez, amin természetesen a túlcsorduló méretű térképes felületet nem is sikerült feltöltenem, de végül egy eszközváltást követően feltárult előttem az áhított felület: egy szép színes Magyarország-térkép és ami a lényeg, egy szép, kevéssé színes turistaút-adatbázis! A kísérő cikk tanúsága szerint az MTSZ munkatársai 2024. év végével befejezték a teljes úthálózat bejárását, így az abban szereplő információtartalom gyakorlatilag véglegesnek tekinthető – és mivel az ország területét különböző csapatok járták be, attól sem kellett tartanom, hogy véletlenül beelőztek volna engem a teljesítéssel.

A felületen egy kicsit még szórakoznom kellett az export lehetőségekkel, de végül csak sikerült kisajtolnom egy nyers listát, ami rövid áttekintés után kifejezetten validnak tűnt: tartalmazott egyedi azonosítókat, földrajzi régiós csoportosítást, kilométer adatokat, mindent, ami szem-szájnak ingere. Ezen a ponton elhatároztam magam amellett, hogy a saját összetákolt listámat nyugdíjazom, és a továbbiakban az MTSZ nyilvántartását fogom etalonként tisztelni. Az adatokban elmélyülve aztán óvatosan módosítanom kellett ezen a megközelítésen, ugyanis az adatminőség és az adatstruktúrák vonatkozásában is felmerültek olyan kérdések, ahol mégiscsak hozzá kellett simítanom az adattáblát a blog küldetéséhez.

A két témakörből az adatminőség kezelése volt az egyszerűbb:

• Az állomány tartalmazott néhány egyértelműen hibás, rövidke, töredék jelzést, ezeket különösebb aggodalom nélkül töröltem is a listából.
• Szürkébb kérdést jelentett az, hogy az állományba bekerült néhány kört rajzoló útvonal, amelyeket az MTSZ elvileg sáv jelzésként rögzített, de az OSM / Google Maps adatokkal összevetve ezek kifejezetten gyanúsan tanösvénynek tűntek. Tekintettel arra, hogy a sáv jelzések elvileg önmagába zároló kört definíció szerint nem adhatnak, ezeket az elemeket szintén kizártam a listából.
• Végül pedig, elsősorban a kevésbé járt alföldi területeken néhány jelzésnél teljesen indokolatlan szétvágásokkal találkoztam, mondjuk 30 km-nyi tekergés után egy adott azonosító véget ért, és 50 méternyi szünet után újabb 20 km-en folytatódott, már egy új azonosítóval. Terepmunka nélkül nem lehet pontosan megmondani, hogy a kis szakaszon mi a valós helyzet, de mivel az önálló azonosítószám igazából csak a jelzések darabszámát növeli, a kilométert nem, arra jutottam, hogy megtartom az MTSZ által rögzített darabolást, nem ezen fog múlni.

És akkor jöhet az igazi agymunka, avagy hogyan is strukturáljuk az adatokat?

• Az MTSZ igazán megsüvegelendő módon a nyilvántartást nem csak a sáv jelzések, hanem a menün szereplő összes típus vonatkozásában elkészítette, és saját azonosítójában egy számjegyet rendelt is a típushoz. Én viszont rendkívül elegáns módon fenntartom azt, hogy csak a sáv számít, ami nagyjából igaz is, bár azért azt elismerem, hogy néhány egészen értelmezhető hosszúságú (akár 10+ km) kereszt jelzés ezen a ponton kiesik a rendszerből – majd, ha végzek a sávokkal, akkor elgondolkodom rajtuk is. (haha)
• Az MTSZ 22 db tájegységet azonosított és számkódolt, ami nagyságrendileg közelít az én eredeti 31 elememhez – érthető, mert alapvetően ők is a térkép természetes gócaira támaszkodva határolták el a zónákat. Néhány régió esetén az MTSZ viszonylag bátor, és szerkezetileg nem feltétlenül indokolt összevonásokat alkalmazott (Vértes-Gerecse / Bakony-Balaton-felvidék), illetve az Alföld esetében ők nem hülyéskedtek a további felbontással, és egybeeresztették mind a 2500 km-t. A túl komplex régiók kezelése kissé bonyolultabb, a Bakony/Balaton 1600 km-je pedig nem igazán illeszkedik mondjuk a Velencei-hegység 86-jához, de igazából ezek csak apró kellemetlenségek, így ezt a 22-es felbontást változtatás nélkül elfogadtam. Annyi luxust viszont megengedtem magamnak, hogy a túl tágra nyíló tájegységi térképeket logikusan szétbontottam, így az Alpokalját és az egészen nevetséges nevű „Dél-baranyai és Szekszárdi-dombság – Gemenc” tájegységet két részre szedtem, az Alföldet pedig hunyorítva 3 régióban vizualizáltam.
• Ami viszont valóban feloldandó kérdés maradt, az a hosszú távú túraútvonalak kezelése. A saját nyilvántartásomban erre majdnem konzisztens választ adtam: a hosszabb utak egyes zónákban haladó szakaszát definiáltam külön entitásként, így például a PMP nálam három piros sávként jelent meg (Alföld, Gödöllői-dombság, Cserhát), az OKT kivételével, ahol megtartottam a szent szakaszolást, így előfordult, hogy egy régión belül akár három egyedi szakaszt is rögzítettem. Az MTSZ ebben a kérdésben viszont homlokegyenest más választ adott: a három kéktúrát a „00 – országos”, a többi hosszabb túramozgalmat (és még néhány több tájegységet érintő, de amúgy névtelen jelzést) pedig az „xx – regionális” fiktív régióhoz rendelt, és minden túra egy-egy azonosítót kapott. A logika alapvetően érthető, viszont az én megközelítésemhez nem igazán illeszkedett, nagyon nem vágytam a több 100 km-es egységekre, így végül ebben a kérdésben visszanyúltam a saját megközelítésemhez, és a hosszú útvonalakat az MTSZ-tájegységenként szétdaraboltam.
• (Mikro-rant #1: Az Alföldi Kéktúra Alföldre [hova máshová] eső szakasza így is 811 km-t ad ki, ami durva outlier, de az Alföld önkéntes megbontásába nem volt lelkierőm beáleállni.)
• (Mikro-rant #2: Az „xx – regionális” kategóriába nyersen egész emészthető mennyiségű, 13 jelzés tartozott, amit egészen furcsa módon, csak 25 felé volt szükséges osztanom, ugyanis valójában közülük több nem is érintett régiót. Viszont, és itt jön a rant: a Karancsról induló és Hatvanig eljutó 93,4 km-es pirosat az MTSZ valamiért direktben a Mátrához rendelte, pedig a felső szakasza teljesen egyértelműen a Karancs-Medves-vidéken (lásd még: Karancs) halad. Ezt az anomáliát nagyon szerettem volna megtörni, de végül arra jutottam, hogy a logika megtartása fontosabb, így egyfajta kakukktojásként a Mátrában hagytam ezt az egészet – aztán hátha az MTSZ-nél is rájönnek a turpisságra.

Az adattisztítási és -strukturálási lépéseket követően már csak egy kis Excel-mágia maradt hátra, és hamarosan meg is született a végleges listám, amelynek minden eleme megkapta a maga friss, ropogós CsíkFutás ID-ját (CSFID)! Nyilván nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, és össze-összevetettem az új nyilvántartást a régivel, de mivel a teljesítéseket kivéve nem volt érdemi jelentősége az egzakt összepontozásnak, a részletes összenézést elengedtem, pláne, hogy azért az világosan látszódott, hogy az egy-két módszertani váltást leszámítva nagyságrendileg ugyanarról az állományról volt szó (ez, így belegondolva, elég szerencsés fejlemény). Azért a rend kedvéért a két fő mutatószámot nézzük meg: a saját nyilvántartásomban 403 egyedi sávot rögzítettem összesen 12.834 km-en, az MTSZ feldolgozást követően pedig ez 372 / 12.358-re változott. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy életem legsikeresebb futónapját tudtam le ezzel a 480 km-nyi csökkenéssel, de igazából a különbséget elsődlegesen az okozza, hogy az MTSZ adatbázisa kíméletlenül elbánt azokkal a megszűnőfélben lévő jelzésekkel (pl. az Északi Zölddel), amelyek létezésében én sem igazából hittem, de az én ősforrásom, az OSM térkép még nyilvántartotta őket.

Tehát, a 372 jelzésem megkapta az új CSFID-ját, a régi azonosítókat pedig azzal a lendülettel nyugdíjaztam, és visszamenőlegesen az írmagjukat is eltüntettem! Az új sorszámozásnál alapvetően az MTSZ által használt régió – szín (K,P,S,Z) progressziót követtem, de sajnos sokkal logikusabb eredményt ezt sem hozott, ugyanis az MTSZ-nél a régiósorszámozást nem sikerült tökéletesen konzisztensen elvégezni (pedig valamilyen szándék van rá, pl. 01-től 04-ig az Északi-középhegység egyes elemei vannak.)

A végeredmény tehát az, hogy a lista készen áll #1-től (Szarvaskő – Putnok | Bükk OKT) #372-ig (Szajki-tavak – Hévíz-Egregy | Zalai-dombság, Őrség), a térképeket előkészítettem, (és mostantól konzisztensen vezetem a bejegyzésekben és a jobb felső sarokban elérhető státuszban), úgyhogy egyéb dolgom most már tényleg nem igazán maradt, mint csíkfutni, sokat. Kösz, MTSZ!

(A turistaút-állományban a következő évtizedben bekövetkező esetleges változásokkal kapcsolatos gondolataimat egyelőre nincs igazán kedvem szintetizálni, ezen a folyón majd akkor lesz szükséges átmennem, amikor már valóban releváns problémát fog jelenteni a kérdés. A masszív állomány jelentős része néhány kanyar újrarajzolását leszámítva teljesen változatlan fog maradni, ezekkel értelemszerűen nem lesz teendő, a megszűnéseket, és különösen az új feltűnéseket pedig igyekezni fogok leginkább az MTSZ híreire, illetve a bizonyos rendszerességgel általam önszorgalomból végzett összenézésre támaszkodva rögzíteni, és majd kitalálni ezek kezelésének pontos gyakorlatát.)